2010. február 17. szerda
Részlet a 6 nap, 6 perc, a hetediken pihenhetsz! című könyvünkből
Mentsd meg a párkapcsolatodat!
1. Life coaching szemlélet és gyakorlat
Gyakran tapasztaljuk a segítséget kérő megbélyegzését, amikor belép egy egyéni terápiára vagy akár egy párkapcsolati tanácsadásra. A nyomokat keresik, legalább egy jelet, mely betegségre utal. Rosszul sikerült párterápia eredményeképpen “igazságosan” kettéosztják a felelősséget: mindenki hibás, megnevezik kinek-kinek mi a bűne, mit kell kiállnia a helyzet rendezése érdekében, mondhatnánk hogyan kell vezekelnie egyfajta bocsánat elnyeréséért.
Ez lenne hát a segítséget kérő jutalma egy-egy őszinte kitárulkozásért, az önvizsgálat alkalomadtán rettenetes nehézségéért, a csöppet sem könnyű változás eléréséért, sőt megvalósításáért?
Mi van azokkal a nőkkel és férfiakkal, akik számára hiányzik az (ön)irányítás, az értelmes, örömet adó életcél? És mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik egy-egy változás kapujában (munkavállalás, párválasztás, gyermekszülés, válás, stb.) rendkívüli mértékben szoronganak, stresszesnek, vagy éppen túlterheltek érzik az életüket?
Kézenfekvő, hogy igénybe vegyék egy coach, lelki, mentális edző munkáját annak érdekében, hogy kilábaljanak a személyes válságból, tartósan eredményesebbek, versenyképesebbek -miért ne mondhatnánk ki, piacképesebbek?! lásd: párválasztási piac, megnyilvánulási piac: harc a beszéd jogáért, a szóért, a figyelemért és még sorolhatnánk-, ilyen értelemben elégedettebbek és boldogabbak legyenek.
Természetesen, ha súlyos válság áll fenn, szenvedélybetegségek és más szellemi, lelki zavar, nyilván igen hasznos, sőt szükséges a terápia. De mi a helyzet azzal az egészséges személlyel, aki csak úgy “megragadt”, elakadt, hiányzik számára egy követhető irány, aki túlterhelt, … van kihez fordulnia? A válasz igen: neked is lehet egy személyi, lelki edződ, egy ontológiai alapon képzett coach-od, mert megérdemled!
Az általunk művelt támogató tevékenység, az ontológiai alapú coaching során mindenkire úgy tekintünk, mint mentálisan egészséges személyre, aki az életének egy fontos állomásán egyszerűen pusztán elakadt és kész arra, hogy maga és környezete számára egy szebb jövőt teremtsen, egy élhetőbb életet szervezzen.
Az ontológiai coaching, különösen nem arról szól tehát, hogy miképpen alakítsuk át az ember személyiségét. Az az előfeltevésünk, hogy a személy egészséges és számos igen hasznos készség, képesség, másképpen kompetencia birtokában van. Az ontológiai coaching egy olyan tanulási folyamat, ami kitágítja a horizontot, annak érdekében, hogy kiláss a gödörből, észrevedd a lehetőségeidet.
A coaching-ülések kezdetén sokszor elhangzik a segítséget kérő kérdése: “Mi vezetett idáig?” „Mit csináltam rosszul?” “Ki tehet róla?”, “Mit tehettem volna?” Ugye belátod, hogy ezek hiábavaló és értelmetlen kérdések? Hiszen mindez nem mindegy már, ha úgyis benne vagy ebben a megoldhatatlannak tűnő, lehetetlennek látszó helyzetben? A könyvünk elolvasásakor, a gyakorlatok elvégzésekor reményeink szerint nem fogod többé az hinni, hogy az élet egy gyártósori futószalag, melyen ha ezt, vagy azt a műveletet elvégezzük, vagy elvégeztük volna (magunkon, vagy mi másokon), azaz így, vagy úgy cselekszünk, döntünk, akkor szükségképpen jól, vagy rosszul járunk, könnyebben, vagy éppen ellenkezőleg: boldogtalanabbul élünk.
Köztudott, hogy az eredmények összefüggenek a tetteinkkel. Kevésbé egyértelmű az, hogy tetteit maga a megfigyelő befolyásolja. Mindenkinek megvannak a saját értelmezései a valóságról: hogy mit gondol arról, ki ő, mit hisz az őt körülvevő világról, hogy “látja” a dolgokat (kérdés persze, hogy látja-e a dolgokat?), annak elemeiről, azaz magukról a lehetőségekről, konkrétan a saját lehetőségeiről. Ezt nevezzük mi ontológiának. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, amit látunk (csak annyit, amennyit látunk). Ez azt jelenti, hogy mi magunk korlátozzuk a saját észrevételeinket, egyúttal mi korlátozzuk a jövőbeli lehetőségeink terét is.
A problémáidra adható válaszunk lényege abban rejlik, hogy coachként képesek vagyunk kibővíteni az értelmezéseidet, így a megoldási lehetőségeidet, vagyis egyáltalán nem hisszük, hogy egy korábbi, hibásnak mutatkozó elhatározásod, vagy tetted végzetesen befolyásolja a jelenedet, sőt egyúttal a jövődet is. Egyszóval bárhogy is alakult a múltad, a jelenben te magad hozhatod létre a jövődet.
Tegyél érte! A múlt elmúlt, a jövő még nincsen, azt kell megtervezned ma!
Figyeltél már hosszasabban olyan TV-műsort, melyben stylist, mester-fodrász, és ki tudja még mennyi szakma jeles képviselője azért küzdött, hogy minél több érdeklődőt csábítson az üzletébe? Nemcsak sztárok látogatását várják, hanem a utca emberét is (milyen hízelgő is ez a cím), akik abban a reményben érkeznek hozzájuk, hogy ők is úgy fognak kinézni mint a gazdagok és a híresek, tehát minimálisan annyira gazdagok és híresek lesznek.
Kétségtelen, amikor a mű, a megkreált ember elkészül, az valóban elbűvölően néz ki. És ezt a bravúrt tudományos igényességgel abszolválják: saját nyelvet, fogalmi készletet alakítanak ki (intelligens mosóporformulák, bőrápolás-AHA savas-GLYCOLIC ACID GEL-komponensekkel…), reprodukálhatóvá teszik: újabb tíz-, százezrekért bármikor újraálmodható a csoda. Ami azt illeti, a televízió folyamatosan mutat hasonló káprázatokat valamennyi korosztály számára, például a plasztikai sebészek remekbe szabott átalakításainak látszatát. A fitness centerekben is észreveheted, hogy a nők és férfiak milyen lázasan dolgoznak. Ez persze semmi ahhoz képest a gigászi erőfeszítéshez, amit az ő edzésprogramjaik, táplálkozásuk, sportcipőik megtervezésének elsőbbségéért, azaz nemes egyszerűséggel a piacért folytatnak a “segítőik”. Személy szerint úgy gondoljuk, óriási, ahogy az emberek azért dolgoznak, hogy maguk számára új megjelenést/személyiséget alakítsanak ki. Nem lenne helyénvaló az a következtetés, hogy ezek a személyek csak a kinézetükre összpontosítanak. Persze egyértelműen azt sem tudjuk eldönteni, hogy ez az eset fennáll-e, vagy sem.
Coachként csak reméljük, hogy hasonlóképpen munkálkodsz a mentális és lelki egészséged megőrzéséért, miképpen a fizikai megjelenésedért.
Miért van Magyarországon 40%-os válási arány? Miképp lehetséges, hogy második házasságoknál ez az érték még nagyobb? Hogyhogy nem tanulunk mások és a saját hibáinkból? Joggal lehetünk gyanakvóak ezzel a közmondással szemben: „okos ember más kárán tanul”. Lehet-e tanulni? Menyit kell tanulni? Kitől tudunk tanulni (jó példa-e a szülő, az anyós, a szomszéd, a barát)? Honnan tudjuk, hogy eleget tudunk, mondjuk, hogy elegendő az élettapasztalatunk, minden tekintetben kielégítőek a megoldási módszereink? Pontosan mit kéne megtanulnunk, s ha megtanultuk, feltétel nélkül alkalmazhatjuk-e mindezt bármikor magunkra és a körülöttünk állókra? Nagyon valószínű, hogy az elakadásokban, kisebb nehézségekben hasonlóképpen, mint a nagyobb válságokban éppen a korábban már bevált megoldásaink automatikus alkalmazása, ismételgetése, sőt erőltetése (“ugyanabból még többet” alapon), azaz éppen a jól megtanult rutinképleteink, a kedvelt sormintáink jelentik a megoldandó, feloldandó problémát.
Amikor elérünk egy állomást az életünkben, rendszerint ezek a jól működőnek vélt és tapasztalt gyakorlataink, “ahogy szoktuk” cselekvéseink blokkolják az előrelépésünket, azaz pontosan a saját, átlátható intézkedéseink és megszokásaink. Itt az idő: csípd nyakon a beragadt értelmezéseidet arról, mi a jó, a helyes, a követendő! Ha a megoldhatatlannak tűnő probléma, vagy a problémamegoldás kudarca ellenére a legcsekélyebb mértékben sem ingott meg a hited, hogy továbbra is ugyanazt a viselkedést, problémamegoldást, stb. tekintsd helyesnek, mint korábban (mikor még úgy emlékszel, rendben mentek a dolgaid- hol vannak az emlékeid? Add a kezembe őket!), akkor azt fogod hinni, hogy a világ rossz, az vált rosszabbá, élhetetlenebbé, az emberek gonoszabbakká és megbízhatatlanabbakká, pusztán a romló körülmények csökkentették a lehetőségeidet, ezáltal szép lassan egyre jobban korlátozod azon cselekvéseid körét, amik valóban változást idézhetnének elő.
Mi tehát a megoldás?
folyamatos tréning annak érdekében, hogy megerősödj, így az akadályokat könnyebben vedd,
maradj edzésben: légy, azaz rugalmas maradj, észrevedd az új megoldásokat,
merj erőfeszítéseket tenni: kockáztatni és elhagyni a megszokott paneljeidet!
6 nap alatt reggel és este 6 perces lelki-kondi még neked is belefér! Vágj bele, mi elkísérünk, mindvégig veled leszünk, veled örülünk a sikereidnek, téged ünnepelünk!
“Minek szidnád a tegnapot? Inkább csinálj magadnak jó előre még egy szép napot.
Ha a ma lesz a holnap tegnapja, tedd a bús emléket az ablakba…”
(Demjén Ferenc dalszövege a Bergendy együttes előadásában; 1976.)
Mit is szoktunk kívánni egymásnak? Boldog születésnapot! Boldog párkapcsolatot! Boldog házasságot! Boldog családi életet. Boldog új évet! Hosszú, boldog életet! Tehát, a legkülönfélébb alkalmakkor sok boldogságot kívánunk. Coachként képesek vagyunk megmutatni az utat, hogy nemcsak a naptárban található dátumok alkalmával érezheted a teljesebb élet örömeit. Sőt, akkor is segítünk, ha a boldogságra ebben a pillanatban egy szemernyi esélyt sem látsz (magánéleti nehézségekkel, krízisekkel, munkahelyi konfliktusokkal küzdesz).
Tudjuk, hogy nehéz. Tegyél magadért: 6 nap alatt reggel és este 6-6 perces lelki-mentális wellness-programot szerkesztettünk a számodra.
A szavak időnként helyettünk „cselekszenek”, ami akkor jelent problémát, ha ezt szándékaink ellenében teszik. Az itt összeállított programmal képessé válsz arra, hogy tetten érd a lázadó robotokként viselkedő kommunikációs gépezetedet és szolgálatodba állítsd. Segít abban, hogy a nyelvi eszközöket (a kimondott érzéseidet, megfogalmazott terveidet) olyan megoldásterek felépítéséhez használd, amelyek kivezetnek megszokásaid labirintusából. „Nyelvünk határai, világunk határai”. Másképpen: a valóságról alkotott értelmezéseid attól függenek, hogy miként használod a nyelvet. Az ontológiai coaching itt bemutatott gyakorlataival megtanítunk téged arra, hogyan kell kommunikációs gépezeteidet arra programozni, hogy azonosítani tudd a legmélyebb szándékaidat, vágyaidat, álmaidat és ezt követően tényleg meg is valósítsd őket.
Terülj, terülj asztalkám – lelki éhhalál ellen szervezz 6 boldogságnapot!
Pontosan mit jelent és miben különbözik az ontológiai coaching más coaching-technikától?
A válasz a nyelvben rejlik. A központi cél hagyományosan maga a vágy az eredmények növelésére, az életvezetés javítására. A különbség a folyamatban van. A hagyományos coaching egy mechanikusan ismételhető műveletsorra emlékeztet (kérdőívek, feladattervek, kiábrándító és elbátortalanító checklisták), az ebből származó eredmény pusztán a cselekvés értékelése. Ennek során leltárszerű döntés születik arról, hogy mi hiányzik(!), majd a tevékenységekről, melyek a hiány(!) pótlására irányulnak, ezt követően módosítják a tervet, értékelik a módosított intézkedéseket, majd a ciklus újra és újra ismétlődik a végkimerülésig.
Látod magad előtt a futószalagot? Felülsz a pl. egy „megoldásorientált coach” megmunkálósorára és amikor ledob a gép, kérlelhetetlenül kész vagy (szó szerint).
Ezen a módon azonban inkább a már ismert intézkedéseid, cselekvéseid (magatartásod, viselkedésed) hatékonyságát igyekeznek javítani. Miért gondolod azonban, hogy ami egyszer, tízszer bevált, az működni fog mindenhol és minden esetben, ugyanúgy hat az anyósdra, a főnöködre (a régire és a mostanira), mint az új barátnődre…, éppen csak tökélyre kell fejlesztened a tökéletlenséget?
Az ilyen coachiggal elért eredmény csak egy egyszerű értékelés és nem tény. Az eredmény értékelése pontosan mi is volna? Megnézheted, mennyire sikerült végrehajtanod a “coaching” nevű modern gyártósor eredeti programját (azaz, pl. mennyire volt képes a coachod végighaladni a saját kérdéslistáján) és mennyire vagy ügyes te magad, aki nagy vállalásokra voltál képes annak érdekében, hogy bár hihetetlen erőfeszítések árán, de végül valahogy ezúttal is alkalmazni tudtad (gyorsan hozzáteszem: időlegesen és cseppet sem bizonyított eredményességgel) azt a viselkedésmintázatodat (cselekvési programodat, rutinodat), ami már korábban (máshol, másoknál, más feltételekkel) bevált. A megoldásközpontú coach kérdése ugyanis rendszerint a következő: hogy oldottál meg korábban hasonló szituációkat? Mi az, ami akkor segített? Hogyan alkalmazhatjuk ezt most is a te helyzetedben?
Nos, tényleg bravúros mutatvány mindez, hiszen az elakadást (nevezzük problémának, krízisnek, válságnak, vagy bárminek) éppen az okozta, hogy ez a rutin, ez a panel nem működött és nem működik, ugyanis most egy más helyzet adódott, más szereplőkkel. Az efféle coaching-gyakorlat pusztán annak bemutatása, hogy hogyan nem látod az új lehetőségeidet.
Az a vicces, hogy az állandóságra való törekvés (univerzálisan alkalmazható viselkedés kialakítására való törekvés és ehhez való értelmetlen ragaszkodás, a már megszokott megoldások erőltetett ismételgetése) gyakorta a változás legfőbb motorjává válik. És fordítva is igaz: a változtatásokra irányuló szándékok viszont az adott szerveződés (család, munkahelyi csoportok) változatlanságának, rugalmatlanságának legfőbb okai lehetnek. A könyvünkben bemutatott gyakorlatokkal a célunk, ezeknek a (gyakran a rendszer résztvevői számára is rejtett) folyamatoknak a feltárása, és az te szándékoddal valóban megegyező változások elősegítése. Ne a problémáidat előidéző indítékokat próbáld feltárni, ne keress felelőst, hanem légy kész a szisztéma működéséből adódó anomáliák megszüntetésére (“itt és most”)! Ha hajlandó vagy ezt az újfajta életszemléletet elsajátítani, alkalomadtán a bemutatott gyakorlatokat megalapozó elméleti hátteret is megismerni, netán az új fogalmakat meg is tanulni, lehetővé válik számodra a rendszerből való kilépés katartikus élményének átélése: az attitűdváltás.
Mi történik, ha azt mondom, ló? A testem által keltett zaj fizikai folyamatok révén eljut a hallgatóhoz és az inger további kémiai, fizikai folyamatok által elérkezik az agyba (az élet egy utazás…). A felidézett kép teljes mértékben tőled függ: milyen lesz a ló, kicsi, nagy, illata van-e, vagy kellemetlen szaga egy ilyen állatnak, stb. A kommunikáció során egy egész jelentésháló aktiválódik. Az ontológiai alapon kiképzett coach és a coachee (tanácsot kérő) jelentéshálói összeadódnak. Miért baj tehát, ha egy coach nem birtokolja kreatívan a nyelvet, vagy éppen nem tanulja a coachingot, csak kinevezi magát coachnak? Mi, ontológiai coachok számtalanszor tapasztaljuk, hogy a tanácsadók az egyszerű, világos beszédet rendre összetévesztik a hétköznapi beszédmóddal (a tanácsot kérők a hétköznapokból jönnek, éppen ott és azon a nyelven, vagy másképpen abban a rendszerben -anyós, szomszéd jótanácsai közt- nem tudják megoldani a problémájukat!). Szegényes “konyhanyelv”-et használók nemhogy megnövelnék a megoldási teret, azaz a helyzet értelmezési lehetőségeit, hanem végzetesen beszűkítik azt. A látszatra igen meggyőző kérdéslisták és segítő programok is hasonlóképpen okoznak károkat: a beszorított mondatpanelek a nyelv láthatatlan csapdái (végső soron a gondolkodás, a kreativitás börtönei).
Nos, mondd hát, mit szeretnél? A te egyediségeddel és megismételhetetlenségeddel együtt a sorsodat egy előregyártott kérdéslista és program alapján vizsgáljuk, vagy veled együtt dolgozzunk érted, a jövődért, a sikeredért?
Ezen a kis könyvön keresztül 6 napig csak a te rendelkezésedre állunk, a te személyes coachod leszünk. Egy játéktérre hívunk téged. Olyan mező ez, ahol mi otthonosan mozgunk. Ebben az új térben, a valóság (rossz állapotod, bánatod, bosszúságod, kudarcod) és a fikció (képzelet, terv, álmodás) határán kockázat nélkül építhetsz fel egy működőképesebb világot magadnak. Meglátod, a nyelveddel álmodsz új életről.
Nem mondjuk meg receptes könyvbe illő pontossággal mit kell tenned. Honnan is tudhatnánk? A saját életed legjobb szakértője te magad vagy! Mi kísérünk, irányítgatunk és újra és újra bátorítunk: kezdj bele, folytasd, élvezd az eredményeket!
A tanácsadók legkatasztrófálisabb tévedése, hogy a feladatuknak tekintik a megoldások megkeresését, akár a szó szerinti tanácsadást. Miután mindannyiunk szemüvege torzít, létezik-e eredendően jó, abszolút jó megoldás? Fejlettebb, de az ontológiai coachok által még mindig lenézett módszer, ha a tanácsadó a munkája lényegének azt tartja, hogy minél nagyobb számú megoldást gyűjtsön össze számodra. És most válaszolj kérlek újra: tényleg örülni fogsz, hogy a nehézségeid közepette elárasztalak okosabbnál is okosabb ötletekkel? Netán akkora bravúrt hajtok végre, hogy számát se tudod majd a válaszoknak? Ugyan mi különbözteti meg a sakk nagymesterét a kezdő játékostól? Sokkal kevesebb szóba jöhető lépést lát, mint a kezdő. Nincs olyan sok jó lépés, megoldás, mint amennyi kombinációt közepes tehetséggel is felvázolhat neked bárki. Ezért kell neked gondolkoznod, megdolgoznod a saját sikeredért. Mi mindent megteszünk, hogy ez fájdalommentes, sőt élvezhető legyen.
Ha a gyakorlatok segítségével már átlátsz a helyzeteden (tárgyakon és embereken), könnyen meglehet, hogy nem tartod olyan félelmetesnek a dolgaidat. Sőt, egészen bizonyosan másként (is) látod azokat. Más kérdés (probléma) más választ (megoldást) fogad el. A jövő(d)ből (tervek) megidézett megoldások könnyedén megtalálják a már megfelelő kérdéseidet. A megoldott problémád előbb-utóbb elenyészhet a múltban.
Mit kívánhatnánk ennél többet neked, magunknak?
Ha újra szükséged lesz jó megoldásra, már tudni fogod, ne a múltban keresd azt. Az ontológiai coaching megmutatja neked, hogyan tudsz felülemelkedni a problémáidon, elhagyni azokat a megoldókulcsokat amik már nem is annyira használhatóak, szabadon felkutatni a lehetőségeidet, mozgósítani a kompetenciáidat, ha kell. És kell.
Amint észreveheted, rendszerint nincs semmi eredendően elrendelt baj, törvényszerű szenvedés, éppen csak annyi, amit saját magunknak teremtünk azáltal, hogy megfogalmazzuk és kimondjuk azokat. A nyelvünkkel fosztjuk meg magunkat az erőnktől, a jövőbeni lehetőségeinktől.
Coach: személyi, lelki, mentális edző, vezető, bizalmas.
Coachee: elakadásan lévő, segítséget kérő, tanácsot váró személy.
Ontológiai coaching: a jövőtervezés mesteriskolája.
Megoldási szcenárió, lehetséges forgatókönyv
A könyvünk célja gyorssegélyként egy új térképet adni a kezedbe, ha úgy érzed, hogy már mindent megpróbáltál a párkapcsolatod javítása érdekében, de eltévedtél, rossz úton jársz, nem találod a kiutat. 6 nap alatt nem találhatsz mindenre választ, amit hosszú hónapok, netán évek alatt rontottatok el. Ez a könyv egy irányítótábla, melynek segítségével kikerülhetsz a zsákutcából és eljuthatsz a boldogabb jövőbe vezető többsávos autópályáig, ahonnan már együtt száguldozhattok tovább.
Intellektuális kalandtúra: ha meg akarsz tanulni ezen a nagy forgalmú pályán jól vezetni (életvezetés), akkor el kell sajátítanod az ontológiai coaching filozófiáját (nemcsak a KRESZ-t kell jól megtanulnod, hanem technikás vezetővé kell válnod, aki képes rendkívüli látási és útviszonyok között is balesetmentesen közlekedni).
Erre gondolok ma annyiszor, ahányszor eszembe jut, hogy tenni szeretnék a párkapcsolatomért
Szeretem a páromat, ezért teszek magamért, szeretem magam, ezért teszek a párkapcsolatomért.
2. Meghozza az idő a megoldást
Legfőképpen azért okoz gondot sokunknak az időtervezés, az idő beosztása, mert nem különítjük el egymástól az idő-kutatásban megkülönböztetett statikus és dinamikus időt.
A statikus időszemlélet során a „korábban, később, egyidejűleg” fogalmakat, míg a dinamikus időfelfogás esetén a „jelen, múlt, jövő” terminusait használjuk. A dinamikus idő mozog, a statikus viszont áll. A statikus időszemléletben az idő dátumok (dated series), időpontok sora. A dinamikus idő ezzel szemben idők (jelen, múlt, jövő) sora (tensed series).
A két megközelítés alapjaiban különbözik egymástól: a statikusban egy esemény csupán egyetlen helyet foglalhat el az idősoron, míg a dinamikusban lehet jövő, jelen és múlt. A harmincéves háború az 1618-tól 1648-ig tartó időszakot foglalja el a statikus idősoron, a dinamikus időszemléletben viszont egykor jövő volt, aztán jelenvalóvá vált, végül eltűnt a múltban, történelemleckévé változott.
A statikus időfelfogás arra a mindennapi fogalmi megragadásra hasonlít, amikor a megfigyelő mozog és az idő áll, míg a dinamikusban az idő mozog és a megfigyelő mozdulatlan.
Az idő dinamikus jellegét hangsúlyozó metaforák közül egyesek az sugallják, hogy az idő a jövőből jött a jelenbe: „Itt (van) az idő.”, „Eljön mindennek az ideje.”, „Elérkezett az idő a cselekvésre.”. Ezek a metaforák azt implikálják, hogy az idő eddig nem volt itt, de már megérkezett, illetve meg fog valahonnan jönni. De honnan? Nyilván a jövőből, mivel a múlt már nem jöhet el.
Az válik múlttá, ami elmegy. „Elment az idő.”, „Rohan az idő.”. A nyelvben megőrzött népi felfogás (ontológia) szerint az idő a jövőből jön, és a múltba távozik. A statikus időhöz kapcsolódó népi beszédmód az időt mozdulatlan tárgyak soraként írja le, melyek között a megfigyelő mozog. „Lassan közeledünk az év végéhez.”, „Már jóval túl jár a hatvanon.”, „A végső stádiumba jutottunk.”, „Látod, ide jutottunk!”. Az év vége olyan, mint egy lefektetett botnak a vége, amin 365 rovátka van. Elindulunk az egyik végétől, és a rögzített napok mellett elhaladva eljutunk az év végéig. A végső stádium, mint egy falu vége, ahonnan tovább már nincs semmi, csak a pusztaság.
A statikus modellben a problémamegoldás hasonlít ahhoz, amikor valaki a múltból a jelenbe érve megragadja a problémát, mint egy nehéz tárgyat, és a remélt jövőbeli megoldás felé halad vele. A megoldás jutalma az, hogy leteheti a terhét: azért akarja megoldani a problémát, hogy megszabadulhasson tőle.
A dinamikus időfelfogás esetén a megoldás a jövőből jön, arra használ minket, hogy összekapcsoljuk a problémával.
Az ipari társadalom világához a statikus időben végbemenő problémamegoldás illeszkedik jobban: az ember (mint a gépek ritmusához igazított kvázi-gép) nyílegyenesen halad előre, miközben eltisztítja az útból a problémákat. Ez a gondolkodásforma egyfajta gépies magatartásnormák kialakulását eredményezi. Baj csak akkor származik ebből, ha ettől unalmassá válik az utazás (maga az élet), vagy a szokványos megoldások már nem segítenek. Ilyenkor a túlzott racionalizáció irracionálissá válik.
Viselkedésünket gyakorta gépies automatizmusok irányítják, máskor – ha olyan problémával kell szembenéznünk, amelyet mechanizálódott szokásaink révén nem tudunk megoldani –, eredetinek kell lennünk. Az ingerszegény környezet sztereotip rutinokhoz vezet, ilyenkor úgy cselekszünk, mint egy gép, melynek viselkedése könnyen előre jelezhető, ezáltal hatékonyan manipulálható.
Mire jó a kétfajta időszemlélet megkülönböztetése?
A szokások rabszolgájának állatvilágbeli megtestesítője a túlspecializált koala, mely csak az eukaliptuszfa levelét hajlandó megenni. A sürgősen megoldandó fontos feladatokhoz nekünk is koala-stratégiával célszerű viszonyulnunk, azaz a már meglévő kompetenciáinkat kell arra használnunk, hogy azonnal megoldjuk a felmerülő problémát, megválaszoljuk a kérdést, amire valamiképpen eleve tudjuk a választ. A gyors megoldás kényszere lehetetlenné teszi, hogy a sikeresebb probléma-megoldás érdekében időt fordítsunk kompetenciáink (képességeink, készségeink) növelésére. Egy futballmeccsen már nincs lehetőség a szabadrúgások gyakorlására, az addig kifejlesztett rúgástechnikánkra, helyzetfelismerő képességünkre kell hagyatkoznunk. Úgy kell megoldanunk a helyzetet, ahogy legjobb tudásunk szerint éppen képesek vagyunk rá. Ha nem oldjuk meg, akkor már nem lesz idő kijavítani. A mérkőzés lefújása után hiába rúgjuk be a helyzeteinket, ez már nem változtat a végeredményen.
A rutinszerű problémamegoldással szemben akkor kerülünk valódi tanulási szituációba, amikor egy előzetes elvárásunk kudarcot szenved. Ilyenkor kíváncsiak leszünk arra, hogy vajon miért nem működnek a problémamegoldásra korábban kifejlesztett eszközeink. A kíváncsiság a furcsa esemény vagy helyzet magyarázatára sarkall bennünket. A magyarázat során a korábbi hasonló esetekre való „emlékeztetésre” támaszkodunk. A magyarázathoz szükséges általánosítás fejezi be a problémamegoldási ciklust, mely újra kezdődik akkor, amikor az új, általános fogalmi keret nem illeszkedik egy felmerülő problémához, vagyis előzetes elvárásunk kudarcot szenved. A koala-stratégia akkor működik, amikor a felmerülő problémák a korábbi, az emlékezetben tárolt, megoldások alapján értelmezhetők. A sürgősen megoldandó, ismert problémák kevés lehetőséget biztosítanak a tanulásra. Ilyenkor az új bemenetekként jelentkező problémákat a korábbi bemenetek révén értelmezzük és oldjuk meg. Azokat az emlékeket kell megtalálnunk az emlékezeti tárban, amelyek pontosan illeszkednek a bemenethez.
Az eredeti megoldások akkor születnek, amikor bemenethez olyan nem illeszkedő emlékeket hívunk elő, amelyek nem várt, de sikeres megoldáshoz vezetnek. A kreativitás melegágya tehát az a helyzet, amikor az előzetes elvárásainkhoz nem illeszkedik a probléma, vagyis furcsa szituációba kerülünk. A furcsaság viszont kíváncsivá tesz bennünket, ami arra indít, hogy új válaszokat keressünk a felmerülő kérdésre. Ezeknek a magyarázatoknak a megalkotása jelenti a tanulással egybekötött problémamegoldást.
Ahhoz, hogy a nem várt problémák megoldása során eredetiek legyünk, sok időt kell előzetesen a kreativitásunk fejlesztésével eltöltenünk.
Az improvizációt magas szinten művelő zenészek évekig gyakorolják a zene ABC-jét. A profi futballisták rengeteg időt töltenek egy-egy mozdulat tökélyre fejlesztésével. Ezeknek a feladatoknak az elvégzése még nem tesz bennünket képessé azonnali problémáink megoldására, ugyanakkor elengedhetetlen feltételei a (nem a közeli jövőben bekövetkező) sikernek. Az efféle probléma-megoldási módot panda-stratégiának hívjuk.
Az óriáspandának van egy speciális hüvelykujja, amellyel az étkezés során szétmorzsolja a bambuszt. Ez a híres hüvelykujj az evolúció által gyártott melléktermék, amely akkor vált hasznossá, amikor az első pandák találkoztak a bambusszal.
A panda hüvelykujja hasonlít a templomok ívsávjaihoz, amelyek eredendően statikai kényszereknek köszönhetik létüket, az hogy festeni kezdtek rájuk, melléktermék. Tehát nem azért alkották őket, hogy festhessenek rájuk, hanem azért festettek rájuk, mert ott voltak. A panda bambuszmorzsolgató hüvelykujja és a kidíszített boltív egyaránt melléktermék, megoldás a jövőből.
A panda-stratégia a dinamikus időfelfogáshoz illeszkedik. Aktívan(!) várjuk, hogy a jövő meghozza a megoldást, vagyis folyamatosan fejlesztjük a kompetenciáinkat, ami lehetővé teszi, hogy érzékennyé váljunk a megoldások kiszűrésére. „Várakozás közben” megtanuljuk megkülönbözetni a hatásos és a működésképtelen megoldásokat.
Belátjuk, hogy a statikus időhöz illeszkedő koala-stratégia a gyors, de kevésbé innovatív döntések eszköze, míg a dinamikus időhöz passzoló panda-stratégia a lassú, de hosszú távú változtatások innovatív fegyvertára.
A két stratégia alkalmazása révén Beckett Godotra várva drámájának szereplőinél sokkal tudatosabban leszünk képesek gyorsan cselekedni, ha kell, vagy okosan kivárni, míg az idő meghozza a jövőbeli megoldást.
Ontológia: mindaz ami van, amit gondolsz a világról (világodról), arról, kicsoda vagy te, mi a feladatod, hogyan kell élned, élnie másoknak, hogyan, mitől tudsz jó apa/anya/barát/főnök lenni.
Kompetenciák: képességek, készségek.
Erős ontológia: Rugalmatlan, zárt gondolkodás, általánosan nem alkalmazható, nem adaptív életfelfogás, szemlélet. Túl sok szabály, merev kategóriák, megváltoztathatatlan elképzelés arról, mi a jó, mi a rossz, hogyan kell élni.
Statikus idő: Az idő áll, mi cselekvően haladunk előre. „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” „Egyidejűleg” ez egy hiánytermelő problémamegoldás. „Nincs elég időm”-állapot okozója.
Dinamikus idő: Az idő halad (felénk), mi aktívan (felkészülten: pl. kellő hasznos, jó tulajdonságot, képességet, készséget gyűjtünk össze: pl. tanulunk, kapcsolatokat építünk, ápoljuk a külsőnket, stb.) várakozunk, hogy a megfelelő időben cselekedjünk. Kialakítunk egy vágyott jövőképet (tervet), felkészülünk ennek megvalósítására, hogy mire a jövő jelenné válik („eljön az idő”), megoldjuk a problémánkat, a megoldások megtalálják a feltett kérdéseinket.
Koala-stratégia: Eukaliptusz fogyóban van, cselekedj mihamarabb, ne halogasd! Most nincs időd új kompetenciákat szerezni (pl. tanulni, kapcsolatrendszert kiépíteni, stb.). Használd azokat a jó tulajdonságaidat, erősségeidet, amikre eddig is számíthattál és ezúttal is bátran számíthatsz! Tudnod kell, hogy ezek nem feltétlenül végső válaszok, megoldások a kérdéseidre, problémáidra, de ha most nem lépsz, végzetes hibát követsz el.
Panda-stratégia: Vannak, vagy lehetnek tartalék-kompetenciáid (rejtett, illetve megszerezhető képességeid, készségeid). Ha birtokolsz ilyen hasznos tulajdonságot, fedezd fel magadban és mozgósítsd, ha nem, van időd megszerezni. Mérd fel, mire van szükséged az álmod, vágyad, terveid megvalósításához és szerezd meg ezeket. Készülj, hogy mire itt az idő (megoldások, alkalmak, feltételek a megvalósításra, a cselekvésre, stb.), élni tudj a lehetőséggel!
Megoldási szcenárió, lehetséges forgatókönyv
Nincsenek lehetetlenek, csak tehetetlenek. Ha tudom, most megoldom, ha még nem tudom, hát azt is megoldom: felkészülök.
Koala-stratégia a nyerő, a statikus időt élem:
Itt az idő! Ha egy nagyobb bajt elháríthatok, halogatás nélkül cselekszem. Azt használom, amim van. Legalább olyan sok jó tulajdonságom van, mint másoknak. Bízom magamban. Képes vagyok cselekedni! Nem keresek kifogást, nem találok magam helyett felelősöket, ez az én ügyem, én oldom meg.
Panda-startégiát követem, dinamikus időszemlélettel gondolkodom:
Nem rántok magamra minden problémát! Hagyok időt magamnak a felkészüléshez. Később sokkal jobban fogom tudni megcsinálni a feladataim egy igen tekintélyes részét. El tudom engedni ezeket a gondokat. Hagyom, hogy segítségemre jöjjön az idő, az újonnan megszerzett képességeim, a körülöttem álló személyek.
Erre gondolok ma annyiszor, ahányszor eszembe jutnak az idővel kapcsolatos gondjaim
Kevés eukaliptusz áll rendelkezésemre, be kell osztanom. Nem falom föl azonnal az összeset, vagyis nem akarom ma megoldani minden feladatomat.
2.1. Időkezelés-gyakorlat
FONTOS NEM FONTOS
SÜRGŐS statikus idő statikus idő
NEM SÜRGŐS dinamikus idő dinamikus idő
Döntő jelentőségű, hogy képesek legyünk elkülöníteni a lényeges feladatokat a lényegtelenektől, a sürgőseket a nem sürgősektől. Ennek megfelelően a statikus időben véghezvitt problémamegoldást a dinamikus időben történő problémamegoldástól.
A sürgős és egyben fontos feladatok nem tűrnek halasztást. Ezeket a már adott kompetenciáinkkal kell megoldanunk. A sürgős és lényegi problémák megoldásának módja a koala-stratégia, mely a statikus időszemlélethez illeszkedik. A statikus időfelfogás szerint az idő áll és mi mozgunk előre (a jövő felé), vagy hátra (a múlt felé). Miközben a múltból haladunk a jövőbe, a jelenben találkozunk a problémákkal, amelyek, ha azonnal nem takarítjuk el őket az útból, eltorlaszolják előlünk a jövőt.
Az azonnali beavatkozást igénylő feladatok meglévő kompetenciáink automatikussá tételében játszanak fontos szerepet (gyors megoldásokra szakosodott cselekvési mintákat alakíthatunk ki), de nem növelik probléma-megoldási repertoárunkat (ne hidd, hogy a így kialakított rutinodtól még jó, vagy jobb problémamegoldó lettél!). Nagy hibát követünk el abban az esetben, ha jövőt elzáró úttorlasz-problémákról megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy holnap is eltakaríthatók, és ha minden kötél szakad, vadonatúj elkerülő-utak vagy felüljárók építésével eljuthatunk a vágyott jövőbe. Egyszóval: előfordulhat, hogy nem lesz több lehetőséged!
Ha a problémák nem zavarnak minket a jövő felé vezető úton (könnyen kikerülhetők, vagy átgázolhatunk rajtuk), akkor sürgős, de nem lényeges (nem fontos) problémákról van szó. A fecsegni óhajtó munkatársak, a csörgő telefonok egy része ilyen kikerülendő problémának tekinthető. A sürgős, de nem fontos feladatok a statikus időszemlélethez illeszkednek. Olyan akadályok a múltból a jövőbe haladó személy számára, amelyek csupán látszólagosak, s azt a célt szolgálják, hogy elvonják a figyelmet a valódi úttorlaszokról, azaz azoktól a problémáktól, amikkel valóban törődni kell.
A lényeges (fontos), de nem sürgős feladatok végrehajtására való felkészülés jövőnk szempontjából fontosabb, mint az azonnali problémamegoldás. Ezeknek a feladatoknak a megoldása hosszútávon alapvető változásokat idéz elő életünkben. Olyan kompetenciák birtokába juthatunk általuk, amelyek lehetővé teszik a sürgős és lényeges problémák elkülönítését a sürgős és lényegtelen, valamint a nem sürgős és lényegtelen feladatoktól.
A nem sürgős, de fontos feladatok sajátossága, hogy elodázhatjuk őket addig, amíg képesek leszünk megoldani őket. A nem sürgős, de fontos problémák megoldása a dinamikus idő-felfogáshoz illeszkedik. A dinamikus időfelfogás szerint az idő mozog és mi állunk, vagy várakozunk. Addig kell növelnünk a kompetenciáinkat, amíg az idő a jövőből meghozza a megoldásokat.
Nem elégséges, vagyis hiányos, hiányzó kompetenciáink olyan akadályok, amelyek eltorlaszolják előlünk a jövőből érkező válaszokat. Az úttorlaszok eltávolításának legfőbb eszköze nem más, mint a tanulás. Ezeket az úttorlaszokat csak akkor vagyunk képesek egyáltalán észrevenni, ha az észlelésükhöz elegendő képesség birtokába jutunk a termékeny várakozás, vagyis tanulás révén. A jövőből érkező megoldások előfordulási valószínűsége releváns (azt is mondhatnánk a megoldások száma, sűrűsége) kompetenciáink növelésének arányában nő. A jövőből érkező érdekes válaszok gyakran azért nem jutnak el hozzánk, mert a sürgős, de nem fontos, illetve a nem sürgős és lényegtelen feladatokra fecséreljük az időt.
A nem sürgős, és nem fontos feladatok, pedig a dinamikus időszemlélethez illeszkednek. A nem létező feladatok megoldására alkalmas kompetenciák nem létező akadályokat takarítanak el az útból, hogy az álmegoldások megérkezhessenek a jövőből. A statikus időben véghezvitt gyors problémamegoldás lehetővé teszi, hogy növeljük kompetenciáinkat, azaz (a dinamikus időben) a jövőből érkező megoldásokat össze tudjuk kapcsolni a meglévő problémákkal.
2.2. Első napi gyakorlatom
Első tennivalód, hogy határozd meg, mikor végzed el a reggeli és az esti gyakorlatokat.
Mentális fitness reggel
Bemelegítés
Helyezkedj el ülő helyzetben kényelmesen a padlón (legyen elég tered, nyugalmad és persze időd). Rajzold le a számodra legfinomabb tortát. Mit ettél legutóbb a szülinapodon, mit láttál legutoljára a cukrászdában, mi a gyereked, a párod, az édesanyád kedvence? Ez a torta a jutalmad virtuálisan ezúttal is, ha megoldod a feladatokat. Vedd fel a ritmust.
Oszd fel szeletekre (életterületekre): munka, család, sport, stb. Úgy nevezd el, ahogy tetszik, annyi szeletet készíts, amennyi 2 perc alatt az eszedbe jut. Az legyen a legnagyobb tortarész, amivel a legtöbbet foglalkozol, amire a legtöbb időt áldozol. Csökkenjen a szeletméret azzal arányosan, minél kevesebb gondot fordítasz egy-egy tevékenységre. Válassz ki egyet, amin mindenképpen változtatni akarsz: növelned, vagy csökkentened kell a méretét, több, vagy kevesebb időt kell szánnod rá. Nyilvánvalóan ezt csak úgy teheted meg, ha egy újabb szeletből lekanyarítasz és hozzáilleszted a kiszemelt cikkhez, vagy az ebből levágott résszel megtoldasz egy másikat. Kérdés persze, melyikből mekkorát vágsz le és mit kezdesz vele.
Növelésre példa (hozzátoldok a szeletemhez):
Kiválasztott életterület a család: több időt szeretnék a családommal lenni, vagy többet kell dolgoznom, hogy megteremtsem a családomnak azt, hogy…
Csökkentésre példa (elveszek a tortaszeletemből):
Kiválasztott életterület a munka: nem szabad ennyit túlórát vállalnom, akár ellenkezőleg, több projektben is részt akarok venni a karrierem érdekében.
Erősítő gyakorlatok
Vedd magadhoz a kiválasztott szeletedet. Húzzunk bele!
Hogy hívod a szeletedet, nevezd meg hangosan. (Pl.: munka: több projektben is részt akarok venni a karrierem érdekében.)
Állj fel (kiemelkedsz a problémából a megoldástérbe). és emeld föl a szeletedet a magasba.
Mondd meg, mi az, amit a párkapcsolatod javítása érdekében ma mindenképpen megoldasz. Ez csak egy lényeges (fontos) és sürgős feladat lehet.
Tegyél 3 nagy lépést előre (a jövőd irányába). Akkorát lépj, amekkorát csak bírsz. Minden lépésnél mondj 1-1 dolgot, amit csinálni fogsz ma, holnap és holnapután a kiválasztott életterület alakítása érdekében. Mit „NEM” helyett mit „IGEN”!
1, Ma meghívom a partneremet a kedvenc éttermünkbe és megbeszélem a tervemet. Elmondom neki, hogy az elkövetkezendő 6 hónapban 16 óra helyett 20 órakor érek haza. Arra figyelek, hogy megértessem vele, mi lesz a jó ebben a számára. A jövőre koncentrálok, a várható eredményekre. Igyekszem minél több konkrétumot mondani.
Nem azt hangsúlyozom, mi lenne, ha nem tenném meg, amit elhatároztam, ha ő nem segítene ebben, ha nem teljesülne az elképzelésem, hanem mit teszek, hogy sikerüljön a tervem, milyen támogatást kérek, ő mit szeretne cserében és ezt hogyan valósíthatom meg, stb.
2, Holnap jelzem a főnökömnek, hogy elvállalom az új projektet.
3, Holnapután …
Vegyél egy nagy lélegzetet.
Lépj háttal visszafelé hármat (vissza a jelenbe). A felfelé feszesen kinyújtott kezeiddel még mindig a magasban tartod ugyanazt a tortaszeletedet. Ne hagyd abba, bírod még! Már csak hármat számolunk!
Jelöld meg, mi az amin fejlesztened kell, hogy valódi előrelépést érj el a párkapcsolatodban (ne toporogj egyhelyben mint most, ne érezd, hogy nem haladsz, nem fejlődik a kapcsolatotok, sőt ne kelljen komoly visszalépéseket tapasztalnod). Minden mozdulatnál nevezd meg, hogyan éred ezt el.
1, Ma veszek egy műsorfüzetet és az elkövetkezendő 3 hétre megjelöljük, hova megyünk el közösen (mozi, színház, múzeum, kirándulás, barátok, stb.).
2, Holnap a következő 3 hét alatt elolvasom a legkedvesebb 3 könyvét, hogy (az új projekt elvállalása miatt) a lecsökkent szabadidőnkben tartalmas beszélgetéseket tudjunk folytatni arról, ami mindkettőnket foglalkoztat.
3, Holnapután …
Lazító gyakorlatok
Tedd le a szeletedet. Lógasd le lazán a kezed. Lazíts. Érezd a megkönnyebbülést. Ilyen jól fogod magad érezni akkor is, amikor megoldod mindazt, amit most elhatároztál.
Mentális fitness este
Bemelegítés
Helyezkedj el kényelmesen hanyatt fekve. Emeld magad elé a magasba a tortaszeletedet. Milyen egyszerűen megy már ez a mozdulat! Törj a süteményadagodból egyharmadnyit (a ma megoldott feladataidnak megfelelően) és dobd félre ezt a részt. Érezd, hogy könnyebb megtartanod mint reggel.
Erősítő gyakorlatok
Hajlítsd be a karjaidat és nyújtsd fel őket újra miközben a tortacikkedet a kezedben tartod. Idézd fel a holnapi vállalásodat: …holnap szólok a főnökömnek, hogy…, 3 hét alatt 3 könyv…Minden szótagnál hajlíts és nyújts. Az utolsó szónál egy erőteljes mozdulattal dobj félre a kezedből mindent.
Lazító gyakorlatok
Engedd le a kezeidet. Lazíts. Vegyél nagy levegőt. Holnaptól még könnyebb lesz minden ha túl leszel a feladatodon.
Gondold végig, mit sikerült ma elérned. Mi jó történt veled külön és együtt a pároddal. A legcsekélyebb eredményt idézd fel. Mit éreztél miközben ez történt? Mit érzel most, ahogy visszaemlékszel rá? Örülök, hogy megtapasztaltad, micsoda nagyszerű érzés a legkisebb eredmény is!
A te terved teljesülése ehhez képest micsoda boldogság! Sorolj fel 10 jót, amit vársz a jövődtől az álmod megvalósulásakor. Válassz ki egyet és gondold végig, kik fognak még ennek örülni veled együtt. Nagyszerű!
2.3. Esetpélda a praxisunkból és a life coaching oktatásunkból
Egy fiatal, gyermektelen jogásznő arról panaszkodik, hogy szinte semmire sincs elég ideje.
Coach: Mi az, amiért ezt érzed?
Coachee: Egész nap csak rohangálok. Ide-oda kell utazgatnom a városban az ügyfeleimhez és az ügyük intézése érdekében.
Coach: Rajzolj egy kört és oszd fel. Ami sok időt igényel, az nagyobb szelet (terület) legyen. Azt a helyzeted ábrázold, ami most van. Nevezd el a szeleteket (munka, család, stb.).
Coachee: 50%-nyi terület a munkám (ez is kevés), 20%-ot alszom, pihenek (mégsem pihenem ki magam), 20%-ot töltök a párommal (szinte semmire sem elegendő), 10%-nyit foglalkozom a kutyámmal.
Coach: Rajzold fel, mit szeretnél ehelyett.
Coachee: Egy nagyobb területű kört szeretnék.
Coach: Azt szeretnéd, hogy a napod ne 24 óra, hanem akár 48 legyen?
Coachee: Pontosan!
Coach: Mit kezdesz az időtöbbleteddel? Ne törődj azzal, hogy a kör pusztán 360o.
Coachee: Hát ez nagyszerű! A munkám maradjon 50%, a pihenés 30%, a párkapcsolatom 40%, a kutyámmal való játékra elegendő a 10%.
Coach: Ez tehát 130%. Mi az, ami a lehetetlen irányába üldöz téged? Kérlek, fejezd be a mondatot: olyan az életem, mint….
Coachee: Olyan az életem, mint egy űzött vadé.
Coach: Hol él ez a vad? Mesélj el róla mindent, hogy én is láthassam.
Coache: Általában ugyanúgy él, mint bármelyik ember és addig nincs is semmi gond. Egyszer csak beér az erdőbe és ott üldözni kezdi a vadász. Ez egy szép erdő, tele fával. Nehéz benne eligazodni. A szarvas (mert ez az űzött vad) nem ismeri a turistajelzéseket. A vadász így mindig előnyben van. Igaz, hogy a szarvas átugorja a bozótot, a kisebb árkokat, ami pedig a vadásznak jelent akadályt. A távolság így sosem csökken, vagy nő.
Coach: Ki a vadász és ki a vad?
Coachee: Mindkettő én vagyok. Nahát, erre még sosem gondoltam!
Coach: 3 (ki)utat ajánlok. Az első: hogyan tudnánk lelassítani a vadászt?
Coachee: Szóval, hogyan üldözzem lassabban magamat? Olyan tevékenységet is felveszek az eddigi dolgaimhoz, ami előbb-utóbb minőségi változást jelent a munkavégzésemben. Irodát nyitok, ahol fogadhatom az ügyfeleket. Olyan feladatokat vállalok inkább, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen ennyit kijárnom a megbízóimhoz.
Coach: Ez nagy eredmény! Ezt hívjuk mi az ontológiai coachingban posztmcdonaldizációnak. Tudtad, hogy mesterien posztmcdonaldizálsz? (felszabadult nevetés a coachee részéről) mit most alkalmazunk, az a panda-stratégia: a panda hüvelykujjához hasonlóan neked is vannak rejtett kompetenciáid: új projektek megvalósítására is alkalmas vagy, rendelkezel az ehhez szükséges szakmai ismeretekkel is. Sokat tanultál, talán még olyan területekre is kimerészkedhetsz, ahol eddig nem jártál (lehet, hogy itt a vadász se jár), hiszen ehhez is van kellő ismereted (kaptál térképet hozzá az egyetemen, a gyakornoki éveidben, a szakvizsgáidon).
Ha mindez kevés volna, ki tudod fejleszteni magadnak a szükséges képességeket, készségeket. Hogy tudna a szarvasod nagyobbat ugrani, gyorsabban száguldani?
Coachee: Megtanulom a mediációt. Ez új terület a jogi praxisomban. Peren kívüli egyezségkötések segítését is vállalhatom (nem kell bíróságokra járnom a tárgyalásokra, hisz nem lesz per). A mindennapi munkámban is sokat segít majd a mediáció: megtaníthatom a partnereimnek, hogyan fogalmazzák meg az igényüket (ahelyett, hogy panaszkodjanak és csak arra koncentráljanak, ami most fájdalmas, bosszantó). Megértik, hogy úgy nyerhetnek, ha hagyják nyerni az ellenfelüket is. Vitás helyzetben a nyertes-nyertes állapot megteremtése számomra is sokkal kellemesebb, mint az elhúzódó perekben megkeseredett és dühödt ügyfelekkel való munka.
Coach: Hogy lehetne rábírni a vadászt, hogy ne csak a szarvast üldözze?
Coachee: Tehát találjak ki vonzó célokat a párkapcsolatomban, a szabadidőm sokkal tartalmasabb, élményt adó eltöltéséhez? Ha ez elég vonzó, időben le tudnám tenni a munkát.
Coach: Miután a szarvasodat így megerősítettük, mit alakítanál át az erdődben ahhoz, hogy könnyebben mozogjon az állatod?
Coachee: Bozótírtás. Ha bevezetem az új szolgáltatásokat, néhány régiről lemondok. Igen, elengedek néhányat, ezt fogom tenni. Új ösvényeket vágok: Felveszek egy alkalmazottat és átadom neki az általam elengedni kívánt projekteket. Vadasparkot hozok létre az erdőben, itt tilos a vadászat. Kijelölök az életemben „szent teret”: nem viszem haza a munkáimat és „szent időt”: amíg a párommal vagyok, kikapcsolom a céges mobilomat, nem nézek bele a munkahelyi mailjeimbe. Ünnepnek tekintem az együtt töltött időt, tehát, várok rá, készülni fogok, hogy minél jobban sikerüljön. Végiggondolom, mit jelentene a vadetető kihelyezése, a vadászati tilalmi időszak bevezetése, mi lenne, ha a szarvast is megtaníthatnám visszalőni, ezután azt is kitalálom, mi felelne meg a … Ez fantasztikus. Ha nem lenne az erdőm, a szarvasom és a vadászom, képtelen lennék ennyi valódi megoldást találni! És így milyen egyszerű, sőt élvezem is.
Coach: Mi lenne, ha egyáltalán nem korlátoznánk a vadat és a vadászt, sőt, gyorsabban, ügyesebben haladhatnának? Mi lenne, ha mindkettőjüknek fegyvert adnánk?
Coachee: Egyre gyorsabban száguldanának a végkimerülésig. Elpusztítanák egymást. Az erdőben nem lenne többé vad és vadász. Kinőnének a letaposott virágok, az új bokrok, fák megállítanák a talajeróziót (a párkapcsolatom romlását?). Fegyverropogás helyett már hallom a madárcsipogást (barátok, esetleg saját gyerekek is helyet kaphatnak az életemben, megtanulok örömet látni minden eredményemben).
Coach: Tehát virtuálisan meghal az eddigi személy. Mit tekintesz a legfontosabbnak egy nappal a halálod után?
Coachee: A legjobb mediátor lettem, aki átadta a tudását a munkatársaink, az ügyfeleinek, a barátainak. Mennyi házasságot mentettem meg, mennyi gyereket kíméltem meg az évekig elhúzódó válás során átélt traumáktól! A saját gyerekemnek számára megőriztem az édesapját: rengeteg közös emlék, ünnepek. Igen, erőt adnak a közös rítusok, megnyugtatnak a közös szokásaink.
Coach: Addig is, míg a fenti terveket megvalósítod, a következő egy hétre találjunk ki egy egyszerű megoldást a bozóttűz megakadályozására (időzavar elkerülésére). Ez a módszer az úgynevezett mcdonaldizáció az ontológiai coachingban. Mondj minél gyorsabban 10 munkafeladatot, ami az eszedbe jut. Ha kész vagy vele, hozzunk létre 4 kategóriát:
sürgős és egyben fontos feladatok: nem tűrnek halasztást, oldd meg őket még a héten.
sürgős, de nem lényeges (nem fontos) problémák: látszatfeladatok. Egyszerűen dobd ki őket, ne törődj velük. Koncentrálj az első feladatcsoportodra.
A lényeges (fontos), de nem sürgős feladatok: idő kell, hogy felkészülj a megvalósításukra. Nem a jövőheti projekted! Jelöld meg mik azok és rendelj hozzá egy időpontot.
nem sürgős, és nem fontos feladatok a jövő elhozza a megoldást. Várj nyugalommal.
A táblázatodat vidd haza és tedd ki a hűtődre, tűzd be a határidőnaplódba, hogy gyakran ránézz és eszerint cselekedj.
Mcdonaldizáció: azokat a problémákat, amiket meg tudunk oldani racionális keretek között, pl. megbeszéléssel, azt így oldjuk meg. Vigyázz, ha már a második, harmadik megbeszélést folytatod eredménytelenül, abba kell hagynod ezt a vállalkozásodat! Ezt a módszer igen korlátozott körülmények között használhatod. A hétköznapi elképzeléssel, a mindennapi hiedelmeinkkel ellentétben éppen a racionalitás világában keletkezett problémák jókora részét nem lehet megoldani :”Üljünk le és beszéljük meg!” „Elmagyarázom részletesen, így mindjárt megértesz” alapokon! Elég, ha csak arra válaszolsz, miért van Magyarországon 600. 000 peres ügy évente?
Posztmcdonaldizáció: Minőségi változásokra irányítjuk a figyelmünket.
Demcdonaldizáció: Szélsőkig fokozott mcdonaldizáció. Robbanásszerű őrület, felszabadító gondolkodás melegágya. Többek között ide tartoznak a paradoxon-feladatok: kreatív módon kötelezővé tesszük azt, ami nem működik, ami elől menekülünk, ellenőrzés alá vonjuk az ellenőrizhetetlent. Maga a kreatív destrukció.
Kreatív destrukció: Építő rombolás. Lebontjuk a falakat (erős ontológiákat), a használható építőkövekből egy lakhatóbb, élhetőbb, örömtelibb világot építünk.
Metafora: „a nyelv álommunkája”. Olyan játéktér, ami a coach számára ismerős, otthonosan mozog benne, játékra, felszabadult gondolkodásra, szabad asszociációra hívja a coacheet. A vizsgált helyzetet új szempontokból láttatja, új értelmezéseket (reframing, átkeretezés), megoldásokat kínál.
